Tisztelt kézdi- és orbaiszékiek!
Bokor Tibor, 46 éves fizika szakos tanár vagyok. Feleségem nyújtódi származású tanárnő. Két fiúnkkal együtt Kézdivásárhelyen élünk.
22 éve az oktatás szolgálatában állok, tisztességgel szolgálva közösségünket.
1989-től a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum tanára, majd 1999-től igazgatója vagyok. Ennek az iskolának a szelleme felemeli az embert, erőt ad és kötelez. Munkám ideje alatt alkalmam volt megismerni közösségünket, a háromszéki ember örömét, gondját.
Ezért vállaltam, hogy az ország legmagasabb döntéshozó fórumán becsülettel, és odaadással képviseljem Önöket.
Munkámban az igényesség, a felelősségvállalás vezérel. Ezt tanultam a szüleimtől, iskolámtól.
Egy megújuló Háromszékért szálltam versenybe.
Hiszem azt, hogy többet lehet tenni ezért a közösségért.
Hiszem azt, hogy tisztességesen és eredményesen kell politizálni.
Tudom, hogy a háromszékiek jobb életet, jobb törvényeket és több megbecsülést érdemelnek. Ezért fogok küzdeni, hideg fejjel, forró szívvel és tisztességesen.
Kérem, hogy november 30-án szavazatukkal erősítsenek meg hitemben, hogy Önöket képviselhessem.
Őszinte tisztelettel: BOKOR TIBOR |
 |
Aktuális
Bokor Tibor március 15-én elhangzott ünnepi beszéde Gelencén
Tisztelt Ünneplők, kedves Barátaim !
Mi, emberek - öntudatunknak, gondolkodási képességünknek köszönhetően - alapvetően jövőorientáltak vagyunk. S milyen érdekes mégis, hogy a HOLNAPOT fürkésző szemünk mégis minduntalan visszatekint a TEGNAPBA, a múltba.
Milyen érdekes - és milyen nagyszerű - tehetném hozzá . Mert úgy tűnik, hogy a múlt és annak tudatos átörökítése, megőrzése nélkül nem lehet jövőnk.
Ránk, magyarokra, ránk, erdélyi, háromszéki magyarokra talán még érvényesebbnek tűnnek a fenti gondolatok. Mert itt, - a Kárpátok kanyarulatában mindig hűvösebb szelek jártak. Mi hozzá kellett szokjunk a mostohább szél - és történelemjárásokhoz. Nekünk Mohács kell – jajdult fel Ady Endre jól ismert versében. Ne legyen egy félpercnyi békességünk, mert akkor végünk, végünk…- folytatta. S e vers megszületése után még jöttek olyan sorscsapások, melyekre még Ő sem gondolhatott. És ma sem túl biztató a széljárás. De valahogy mindig sikerült … Daccal, akarattal, összeszorított foggal és ököllel, de sikerült. Elődeink felemelték a fejüket, és tovább éltek, építettek, tették, ami kell.
Minek köszönhető, hogy sikerült ? - kérdezhetjük. Hogy fog sikerülni.?..folytathatjuk a kérdések sorát. Mert tudunk és akarunk emlékezni ! Mert ismerjük értékeinket, számon tartjuk nagyjainkat, hőseinket. Mert a makacs emlékezés jogát nem sikerült nekünk senkinek megtiltani.
Ezért örvendek, kedves ünneplő barátaim, hogy itt lehetek Önok köztt, ma, 2009. március 15-én, emlékezhetek Önökkel együtt legnagyobb, legszentebb nemzeti ünnepünkön.
Tudom, meggyőződésem, hogy e közös múltidézés a feltétele annak, hogy tovább tudjuk alakítani jövőnket. Ha kell, a szél ellenében, ha kell, csak apró lépésekkel, de a múltunk értékeivel a közös jövőnkért. Erdélyért, Háromszékért, gyerekeinkért, magyar nemzeti létünkért !
Milyen érdekes , hogy a HOLNAPOT fürkésző szemünk minduntalan visszatekint a TEGNAPBA, a múltba. S milyen nagyszerű. És milyen nagyszerű, hogy van március 15-énk, s hogy évről - évre össze tudunk gyűlni, méltóan és büszkén ünnepelni.
Tisztelt Ünneplők !
Emelkedett, szép ünnepet, ragyogó, széltelen napokat, összefogást, erőt kívánok mindannyiunk közös jövőjéért. A székelységünk, magyarságunk jövőjéért.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket !
