Tisztelt kézdi- és orbaiszékiek!
Bokor Tibor, 46 éves fizika szakos tanár vagyok. Feleségem nyújtódi származású tanárnő. Két fiúnkkal együtt Kézdivásárhelyen élünk.
22 éve az oktatás szolgálatában állok, tisztességgel szolgálva közösségünket.
1989-től a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum tanára, majd 1999-től igazgatója vagyok. Ennek az iskolának a szelleme felemeli az embert, erőt ad és kötelez. Munkám ideje alatt alkalmam volt megismerni közösségünket, a háromszéki ember örömét, gondját.
Ezért vállaltam, hogy az ország legmagasabb döntéshozó fórumán becsülettel, és odaadással képviseljem Önöket.
Munkámban az igényesség, a felelősségvállalás vezérel. Ezt tanultam a szüleimtől, iskolámtól.
Egy megújuló Háromszékért szálltam versenybe.
Hiszem azt, hogy többet lehet tenni ezért a közösségért.
Hiszem azt, hogy tisztességesen és eredményesen kell politizálni.
Tudom, hogy a háromszékiek jobb életet, jobb törvényeket és több megbecsülést érdemelnek. Ezért fogok küzdeni, hideg fejjel, forró szívvel és tisztességesen.
Kérem, hogy november 30-án szavazatukkal erősítsenek meg hitemben, hogy Önöket képviselhessem.
Őszinte tisztelettel: BOKOR TIBOR |
 |
Aktuális
Krízis vagy tehetetlenség a tanügyi rendszerben?!
Gondosan áttanulmányozva a kormányprogram tanügyre vonatkozó részét, a Tanügyi Nemzeti Megállapodást és az eltelt 113 napban a Tanügyminisztérium által hozott döntéseket, rá kell jönnöm, hogy a következetlenség, az elhamarkodott és átgondolatlan intézkedések jellemezik azokat.
Ami a tanügyet illeti, a Nemzeti Megállapodásban, az áll, hogy a döntéshozók tudatában vannak, hogy Románia jelen pillanatban magas kockázati tényezok elott áll, ugyanis az oktatási és kutatási rendszer nem felel meg az európai társadalom legalapvetobb elvárásainak sem, ahol a tudás a legdrágább és legfontosabb kincs mind a személyi-, mind pedig a szociális-, gazdasági fejlodésben.
Ezek tudatában feltevodik a kérdés, hogy miért nem alkalmazzuk azokat a példákat és lépéseket, amelyeket már más fejlett országokban eredményesen használtak? Legtöbb esetben a tanügyi reform csak kampányigéretek szintjén maradt és marad. Nincs szándékomban azokat a választási, kampányigéreteket felsorolni, amelyek a tanárok fizetésérol, a tanügyi reformról, a decentralizációról és kutatásról szóltak.
Nézzük a kormányprogram elso paragrafusát, amely egy stabil oktatási programot igér. Miként valosítható ez meg, ha folyamatosan csak a kapkodás jellemez minden új döntést, anélkül, hogy egyeztetnének az érintett intézmény képviseloivel és a tanfelügyeloségekkel?
A második pontban a kormány 6%-ot igér a Nemzeti Bruttó Ösztermelésbol a tanügynek. Tisztelt kollégák, ezt még a 2009-es költségvetésben sem biztosították, sot éppen ez a kormány kívánja csökkenteni a tanügynek szánt összeget, 52 nappal a költségvetés elfogadása után.
Feltevodik bennem a kérdés, miként lesz nálunk stabil oktatási rendszer és hogyan fogja ösztönözni a kormány a tanítókat, tanárokat arra, hogy ellássák a tanítás szent feladatát?
És újra kérdezem: ha tisztában vagyunk az említett kockázatokkal, tudatában vagyunk annak, hogy az oktatás nem éri el a minimális európai követelményeket sem, mikor lesz Romániában tényleges tanügyi reform, amelyet egy európai szintu költségvetés támaszt majd alá?
Az ország krízisben van az oktatás terén is, hátunk mögött rengeteg be nem tartott igérettel, amelyre a szakszervezetek egyre radikálisabban reagálnak, és ismerjük el hogy jogosan. Ennek ellenére még mindig nem látni a Tanügyminisztérium stratégiáját, ami számomra azt jelenti, hogy vagy nincs ilyen, vagy pedig azok titkosak.
