Tisztelt kézdi- és orbaiszékiek!
Bokor Tibor, 46 éves fizika szakos tanár vagyok. Feleségem nyújtódi származású tanárnő. Két fiúnkkal együtt Kézdivásárhelyen élünk.
22 éve az oktatás szolgálatában állok, tisztességgel szolgálva közösségünket.
1989-től a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum tanára, majd 1999-től igazgatója vagyok. Ennek az iskolának a szelleme felemeli az embert, erőt ad és kötelez. Munkám ideje alatt alkalmam volt megismerni közösségünket, a háromszéki ember örömét, gondját.
Ezért vállaltam, hogy az ország legmagasabb döntéshozó fórumán becsülettel, és odaadással képviseljem Önöket.
Munkámban az igényesség, a felelősségvállalás vezérel. Ezt tanultam a szüleimtől, iskolámtól.
Egy megújuló Háromszékért szálltam versenybe.
Hiszem azt, hogy többet lehet tenni ezért a közösségért.
Hiszem azt, hogy tisztességesen és eredményesen kell politizálni.
Tudom, hogy a háromszékiek jobb életet, jobb törvényeket és több megbecsülést érdemelnek. Ezért fogok küzdeni, hideg fejjel, forró szívvel és tisztességesen.
Kérem, hogy november 30-án szavazatukkal erősítsenek meg hitemben, hogy Önöket képviselhessem.
Őszinte tisztelettel: BOKOR TIBOR |
 |
Aktuális
Bokor Tibor szenátor beszéde a kezdivasarhelyi Református Kollégium tanevnyitóján
Idén a fennállásának 15. évét ünneplő egyházi iskola volt a házigazdája szeptember 19-én és 20-án az erdélyi és királyhágó-melléki egyházkerület kilenc református kollégiuma közös évnyitójának.
Tisztelt ünneplő közösség. Kedves diákok
Örömünnep ez a mai esemény, hisz az egybegyűltek egy oktatási intézmény születésnapját ünnepelik.
Mi tudjuk, hogy mennyire fontos jövőnk szempontjából a tanulni vágyó fiatalok jelenléte egy emberibb, demokratikus társadalom kialakításában.
A jelen református iskoláinak illúziók nélkül, de félelemtől és elkeseredéstől mentesen kell a jövő felé tekinteniük. Nem csak 1989 előtt kellett megküzdeni a túlélésért, az értékek átmentéséért, az egyházi iskoláknak, nem volt egyszerű az elmúlt 15 év sem, és a holnap világában is a pusztába vezethet az út. Talán az új oktatási törvény egy kis segítséget nyújt a helyes útkeresésben.
Mi székelyföldi emberek szabad néphez méltó életet kívánunk élni, mert ehhez istenadta jogunk van.
Ezért kell nektek, kedves diákok a szabadságért, az életért minden nap megküzdeni.
Néha az akadályok feltornyosulnak, türelemre, áldozatra, szellemi és erkölcsi erőfeszítésbe kerül, míg azokat eltávolítjátok.
Hittel, becsülettel nektek cselekednetek kell.
1789-től 1989-ig a legtöbb európai forradalom a szabadságért való küzdelem volt. A szabadságvágy elutasított minden intézményt, normát és tekintélyt, ami kívülről akarta szabályozni az ember életét. Az egyház is elveszítette befolyását a modern ember identitásának alakítására. Ma azonban, az egyre átláthatatlanabb pluralizmusban egyre több embernek nemcsak spirituális élményre van szüksége, hanem struktúrára, szilárd közösségre, megszabott utakra, értékekre. Útmutatásra. Aki a mostani helyzetben vallásos, kötődik az egyházhoz, és gyermekét egyházi iskolába adja, azért teszi, mert ezt ő maga választotta.
Kedves diákok!
„A tudomány gyökere keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges” – mondta Apáczai, és én kívánom nektek, legyen részetek minél több gyönyörűségből és boldogulásból.
Boldogulni két féle képpen lehet, azt tesztek amit szerettek, vagy megszeretitek azt amit tesztek. Válasszatok.
Kívánom nektek, tanáraitoknak, hogy nézzetek hittel és reménnyel a jövőbe.
