Bokor Tibor - szenátor

Aktuális

Megbukott a bizalmatlansági indítvány

Hatvanöt szavazattal a szenátus plénuma elutasította a Daniel Funeriu oktatásügyi miniszter ellen benyújtott egyszerű bizalmatlansági indítványt.

A felsőház testülete kedden délután ült asztalhoz, hogy állást foglaljon az indítvánnyal kapcsolatban. Az órákon át zajló vitán ismertették álláspontjukat mind a kormányon lévő, mind az ellenzéki pártok, az utóbbiak többek között többször kritizálva a kisebbségi oktatásra vonatkozó módosítandó cikkelyeket. Lia Olguţa Vasilescu, szociáldemokrata párti szenátor például azt nehezményezte, hogy a kisebbségek nyelvén tanuló diákok számára szállást és szállítást biztosítana az új tanügyi törvénytervezet, míg ezt az előnyt nem élvezhetik a román diákok, ezért diszkriminatívnak tartja a tervezetet. Kihangsúlyozta, hogy heves tiltakozást várt azt illetően, hogy a kisebbségi oktatásban résztvevő gyerekek csak néhány oldalban olvassanak a román történelem és irodalom nagyjairól, ezt is anyanyelvükön.

A pártok álláspontjának ismertetését követően Daniel Funeriu tanügyminiszter azon véleményének adott hangot, hogy a román nemzet erősségét és sokszínűségét támasztja alá az, hogy kisebbségi nemzetekkel él együtt. Ez a diverzitás magabiztossá teszi Romániát – fogalmazott a miniszter.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség álláspontját Bokor Tibor, az oktatásért felelős szakbizottság tagja ismertette. Az alábbiakban ennek teljes szövegét olvashatják.

Tisztelt elnök úr,
Tisztelt miniszter úr,
Hölgyeim és Uraim!

Az egyszerű bizalmatlansági, az „ Oktatás – a túléléstől az összeomlásig” című indítvány aláírói, elismerik, hogy az elmúlt húsz év úgynevezett reformjai az oktatás minőségének romlásához vezettek. Ennek eredményeként olyan tanügyi rendszerünk van, amely alulfinanszírozott, központosított, kiszámíthatatlan és túlpolitizált. Mondhatjuk azt is, hogy a romániai oktatás nem felel meg a társadalom, valamint a helyi közösségek számára.
Idézem a bizalmatlansági indítvány egyik mondatát: „Az Európai Unióban   Románia nem lehet versenyképes egy modern oktatási rendszer nélkül.” Ezzel a kijelentésükkel az aláírók is elismerik, hogy egy új tanügyi törvényre van szükségünk.
Húsz év után első alkalommal észlelhető törekvés annak irányába, hogy alapos változás és mentalitás váltás történjen e rendszerben. Eddig egy tanügyminiszternek sem sikerült a dolgok lényegén változtatni, egy olyan rendszert felépíteni, amely képes egy olyan fiatalságot nevelni, amely megfelel az elvárásoknak, képes felvenni a harcot a mindennapi kihívásokkal, és, amely kamatoztatni tudja az iskola padjaiban elsajátított ismereteket. Ezen kijelentésemet sok évi gimnáziumi igazgatói tapasztalatom támasztja alá.
    Húsz év után első alkalommal észlelhető próbálkozás arra, hogy pénzügyi és adminisztratív decentralizácíó történhessen. Amint azt Önök is tudják, egy tanügyi intézményben a vezetőtanács a hivatalos szerv, ami döntéseket hoz az iskola életében, a bizalmatlansági indítvánnyal ellentétben, amelyben az áll, idézem: „ a szülői képviselet, a közösségi képviselettel együtt, csak olyan résztvevők a vezetőtanácsban, akiknek semmi beleszólásuk nincs az országos tanügyi rendszerbe”. Ez a kijelentés nem helyénvaló, hiszen a vezetőtanács kétharmadát éppen a szülők és önkormányzatok képviselői teszik ki. Első alkalommal történhet meg az, hogy az érintettek beleszólhatnak a döntéshozatalba, jelenlétük ezáltal nem csak formális lesz.
Azt állítják Önök, hogy a vezetőtanács felépítési struktúrájának köszönhetően - amelynek értelmében az iskola vezetőségének részvétele csak egyharmados - ezek csak dekoratív elemei a vezetőtanácsnak. Most már én is összezavarodtam, Önök kinek az oldalán állnak?!
Ami a középiskolai oktatás finanszírozását illeti - nevezetesen az alap-, kiegészítő- és kiemelt támogatást, valamint a saját jövedelmekből származó bevételeket - a decentralizáció és politikamentes tanügyi rendszer alapjaira teszi a hangsúlyt.
    A legfontosabb anyagi bázis az alaptámogatás, ami az alkalmazottak bérezését, valamint a működési költségeket fedezi: a tankönyvek árát, az alapeszközök biztosítását, de még a személyzet képzését is magába foglalja. Amint azt Önök is tudják, ezeket a költségeket jelen pillanatban az önkormányzatoknak kell, illetve kellene biztosítani, úgy, hogy nem tudnak véleményt nyilvánítani ezen összegek hatékony elköltéséről.

Tisztelt kollegák!
Azt mondják Önök, hogy a reform egyik alapfeltétele a pedagógusok képzése. Igazat mondanak. Végre olyan törvénytervezetünk van, amely kiemelten foglalkozik ezzel a kérdéssel, azok, akik ezt ellenzik el vannak szakadva a valóságtól és nem ismerik a jelenlegi helyzetet.
Kritizálják a „címzetes tanári állás” eltörlését, de mégis decentralizációért kiáltanak. Nem gondolják, hogy a kettő kizárja egymást? Tényleg nem bíznak a pedagógusokban, a szülőkben és az önkormányzatok vezetőiben? A fővárosban meghozott döntések a decentralizációt segítik? Én nem ezt hiszem! Úgy gondolják, hogy egy köztiszteletnek örvendő pedagógus megriad egy ilyen jellegű módosítástól? Vajon ki fél a decentralizációtól? Nem azok, akik negatívan érintve érzik magukat?
A pedagógusok elhelyezése leegyszerűsödik, a döntéseket a közösség hozza meg, és beismerem: már húsz éve várom ezt!
Sűrün hangoztatják Önök a finanszírozást, a pedagógusok esetleges leépítését, a tanügyi rendszer súlyos állapotát, de vajmi keveset hallani a legérintettebbekről, a diákokról. Bizonyára azért, mert egyetértenek velünk ebben a kérdésben, ami örömmel tölt el. Elfogadják a tanórák csökkentését, az iskolai tantervvel együtt, amely 75%-ban a tantárgy leadásából áll, 25%-ban pedig a pedagógus belátására bízzák az anyag mélyebb kifejtését. Egyetértenek az opcionális tantárgyak számának a növelésével, amely gimnáziumokban 20%, szakközépiskolákban 30%, és a döntés ez ügyben a vezetőtanácsra van bízva.

Tisztelt kollegák!
Nem léteznek tökéletes törvények, de arra kérem Önöket, hogy együtt készítsünk egy jobbat, mint az eddigi. A törvénytervezetet két szakbizottságban, a képviselőházban majd a szenátusban vitatjuk meg, így mindannyiunknak megadatik a lehetőség a hibák korrigálására.
A kilencedik osztály általános iskolába való áthelyezése, véleményem szerint, veszélyes kezdeményezés. Egy átfogó tanulmány hiányában ez még több gondot okozhat majd.
Az iskola igazgatók eltiltása a politikai élettől alkotmányellenes, sőt, úgy gondolom, a vezetőtanács elnökének megválasztását is meg kell vitatni a tanügyi bizottságban.
Románia jövője szorosan összefügg az oktatással, ezért szeretnék ehhez konstruktív hozzállást és a politizálás mellőzését. A jelenlegi kormány elindult, de csak pár lépést tett meg a jó irányba vezető úton. Funeriu miniszter úr egy ambiciózus fiatalember, aki képes megváltoztatni a tanügyi rendszert, figyelembe véve a nyugati társadalmakban tapasztaltakat, amely felé mindannyian tartani akarunk.
A Kormány által előterjesztett tanügyi tervezet támogatja a decentralizációt, a kisebbségek kulturális identitásának megőrzését, a rendszer modernizálását, a kompetencia érvényesítését a politizálással szemben, mindezek okán az RMDSZ frakciója nem szavazza meg az egyszerű bizalmatlansági indítványt.