Tisztelt kézdi- és orbaiszékiek!
Bokor Tibor, 46 éves fizika szakos tanár vagyok. Feleségem nyújtódi származású tanárnő. Két fiúnkkal együtt Kézdivásárhelyen élünk.
22 éve az oktatás szolgálatában állok, tisztességgel szolgálva közösségünket.
1989-től a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum tanára, majd 1999-től igazgatója vagyok. Ennek az iskolának a szelleme felemeli az embert, erőt ad és kötelez. Munkám ideje alatt alkalmam volt megismerni közösségünket, a háromszéki ember örömét, gondját.
Ezért vállaltam, hogy az ország legmagasabb döntéshozó fórumán becsülettel, és odaadással képviseljem Önöket.
Munkámban az igényesség, a felelősségvállalás vezérel. Ezt tanultam a szüleimtől, iskolámtól.
Egy megújuló Háromszékért szálltam versenybe.
Hiszem azt, hogy többet lehet tenni ezért a közösségért.
Hiszem azt, hogy tisztességesen és eredményesen kell politizálni.
Tudom, hogy a háromszékiek jobb életet, jobb törvényeket és több megbecsülést érdemelnek. Ezért fogok küzdeni, hideg fejjel, forró szívvel és tisztességesen.
Kérem, hogy november 30-án szavazatukkal erősítsenek meg hitemben, hogy Önöket képviselhessem.
Őszinte tisztelettel: BOKOR TIBOR |
 |
Aktuális
Bokor Tibor március 15-i beszéde
Tisztelt Ünneplo Közönség! Kedves Kézdivásárhelyiek! Mélyentisztelt Magyarok!
„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik
- Ok, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?"
– idéztem Márai Sándort. S nem hiába kezdtem az o szavaival beszédemet, hiszen ha máskor nem is, a mai napon biztosan sokan feltesszük magunkban a kérdést: tényleg ilyen nagy dolog a szabadság? Valóban ez a leghatalmasabb eszme?
Tisztelt egybegyultek!
Minden évben ezen a napon érezzük, hogy mekkora volt a magyar nemzet szabadságszeretete, és hogy a szabadság utáni vágy mit képes elérni és megvalósítani. Hiszem, hogy amikor Petofi talpra hívta a magyart, minden magyar saját szabadságáért állt talpra – mert szabadságunk a létünk egyben, amit Tolük kaptunk – Petofitol, Bemtol, Gábor Árontól, a márciusi ifjaktól. A szabadság a reánk bízott trófea, nagy magyarjaink hagyatéka, egy felelosség. Felelosség abban, hogy ezt a trófeát nekünk kell tovább vinnünk.
Ezt a harcot, a fennmaradásért folytatott harcot nekünk kell folytatnunk.
Hölgyeim és Uraim! Kedves kézdiszékiek! Kedves Barátaim!
Miért is ünnepeljük valójában a március 15.-ét? Miért érezzük úgy minden évben, hogy ez az ünnep számunkra szent és sérhetetlen? A válasz egyszerunek tunik, mégis bonyolult. Azért bonyolult, mert március idusán megadták nekünk a szabadságot, amelyet mi elfogadtunk és ápolunk. Igen ám, de a megszerzett szabadsággal is kezdenünk kellett valamit, tovább kellett fejlesztenünk, nagyobb dolgokat kellett megvalósítanunk.
Legalábbis erre törekedtünk, erre törekszünk. Ezt várják el tolünk. A 48-as követelések – a sajtószabadság, a törvény elotti egyenloség, a törvényhozásban való képviselet - mára már megszokott, sot természetes dolgok. A modern demokrácia veleszületett természetességei, amelyekért ma már nem folyik küzdelem. Az akkori szabadságért való küzdelmet felcseréltük valós kisebbségi jogokért való küzdelemre, az anyanyelvünk szabad használatára, kulturális értékeink kamatoztatására, nemzetünk egységére, a magyar fennmaradásra. Most ez a legnemesebb küzdelmünk, ezt akarjuk.
A szabadságot pedig máshol találjuk meg: a kölcsönös tiszteletben, az adott szó szentségében, a múlt értékeiben és emlékeiben, ezek gondozásában, kultúránk becsületében. Mert szabadság csak ott van, ahol becsülete van a kultúrának, a másságnak, ahol nem pusztítanak és nem fenyegetnek, ahol az értéket nézik, ahol a múltnak, a hagyományoknak, az egymás mellett élésnek, egymás megbecsülésének is becsülete van. Szabadság ott van, ahol a bennünket érinto kérdésekben mi, az érdekeltek mondhatunk véleményt, és mi is dönthetünk sorsunkról, jogainkról, gyermekeink sorsáról, tanulmányairól, nevelésérol, iskoláinkról, nemzeti tudatunk ápolásáról. És mindezt nem mások ellenében tesszük, nem a másét kívánjuk elvenni, csak azt kérjük, ami bennünket illet. Magunknak, magunkért tesszük.
Tisztelt Ünneplok!
A mai ünnep, és egyik ünnep sem arról szól, hogy megfogalmazzuk korszakalkotó gondolatainkat, emléket állítsunk azoknak, akikre felnézünk, akik cselekedeteik által feláldozták magukat a nemzet oltárán, aztán újra eltemessük oket a következo koszorúzásig.
Március 15., ahogy minden ünnep üzenete, egy etalon, amelyet szem elott kell tartanunk mindennapjainkban, a hétköznapokban is.
A 48-ban meggyújtott szabadság-lángot kötelességünk továbbadni a felnövo nemzedéknek, hogy évtizedek, évszázadok múlva is legyen, ki jövot álmodjon a magyarság számára. Ha ez megtörténik, akkor jó munkát végeztünk.
Kívánom, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
