Tisztelt kézdi- és orbaiszékiek!
Bokor Tibor, 46 éves fizika szakos tanár vagyok. Feleségem nyújtódi származású tanárnő. Két fiúnkkal együtt Kézdivásárhelyen élünk.
22 éve az oktatás szolgálatában állok, tisztességgel szolgálva közösségünket.
1989-től a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum tanára, majd 1999-től igazgatója vagyok. Ennek az iskolának a szelleme felemeli az embert, erőt ad és kötelez. Munkám ideje alatt alkalmam volt megismerni közösségünket, a háromszéki ember örömét, gondját.
Ezért vállaltam, hogy az ország legmagasabb döntéshozó fórumán becsülettel, és odaadással képviseljem Önöket.
Munkámban az igényesség, a felelősségvállalás vezérel. Ezt tanultam a szüleimtől, iskolámtól.
Egy megújuló Háromszékért szálltam versenybe.
Hiszem azt, hogy többet lehet tenni ezért a közösségért.
Hiszem azt, hogy tisztességesen és eredményesen kell politizálni.
Tudom, hogy a háromszékiek jobb életet, jobb törvényeket és több megbecsülést érdemelnek. Ezért fogok küzdeni, hideg fejjel, forró szívvel és tisztességesen.
Kérem, hogy november 30-án szavazatukkal erősítsenek meg hitemben, hogy Önöket képviselhessem.
Őszinte tisztelettel: BOKOR TIBOR |
 |
Mások szemével
Bizonyára mindenki, de különösképpen a közéleti szerepet vállaló ember tudja a nagy igazságot, amelyet egyik legtisztábban látó nemzeti klasszikusunk intelmében így fogalmazott meg: „Az élet csak úgy éri célját, ha tetteknek szentelik.” Olyan tetteknek – tenném hozzá azonnal –, amelyek által a cselekvő egyén előbbre mozdítja az általa képviselt közösséget.
Bokor Tibor a maga választotta pályán nem kis célokat ért el viszonylag rövid idő alatt egy nagy múltú háromszéki iskola élén. Ez a tagadhatatlan tény erősíti iránta való bizalmamat: közéleti szereplőként is tetteknek fogja szentelni életét, s ezáltal a közjó előmozdítója lesz. Véleményem szerint felelősen gondolkodó közéleti emberre szabott vállalás lehet ez akkor, mikor éppen ebben szenvednek hiányt kisebb és nagyobb magyar közösségeink még ma is e sokat próbált Székelyföldön.
Dr. Borcsa János
tanár
Egy település/ régió arculatát, jelenlegi illetve jövőbeni fejlődésének irányát, a benne élő és a fejlődéséért tenni akaró személyek határozzák meg. Háromszéknek meghatározó szerepet kell betöltenie- vállalnia e térség fejlesztésében. A következő évek ilyen értelemben is fontosak lesznek. Ezen feladatok elvégzése sok munkát és szakértelmet követel. Meggyőződésem, hogy Bokor Tibor fizika tanár kollégám, a „Nagy Mózes” gimnázium igazgató tanára, a szerzett tapasztalatokat felhasználva, az oktatás valós problémáinak ismeretében, a már kialakitott illetve fejleszthető kapcsolatokat ápolva képes felvállalni és sikerre vinni a következő években a fejlesztési programokat.
Személyes találkozásom Bokor Tibor kollégámmal 1990 elejére tehető, amikor a változásokban bízva nagy reményekkel kezdtünk el egy új világot építeni. Közéleti szerepvállalásai azt igazolják, hogy a pedagógusi és vezetői feladatok mellett Bokor Tibor felismerte azt, hogy értelmiségiként sokkal többre hivatott: tenni, cselekedni, sorsunkat irányítani, jövőnket itt építeni a Kárpát medencében.
Számomra Bokor Tibor az az ember, aki munkájával a háromszéki oktatást szolgálta/ szolgálja, az a fizika tanár, aki kitűnő eredménnyel tanította- oktatta/oktatja diákjait, az az igazgató, aki felismerte az önálló, önfejlesztő magyar iskolák létének fontosságát és ezt támogatta, elősegítette munkájával, az a kolléga aki tapasztalatával, jó meglátásaival segített megszervezni az iskolaigazgatók konzultatív Tanácsát és munkáját hatékonnyá tenni az évek során. Büszkeség és öröm számomra, hogy fizika tanárként illetve főtanfelügyelőként együtt dolgozhattam/ dolgozhatok vele. Az Ő sorsa a mi sorsunk: „fenyő-emberként”dolgozni, vállalni a közösségszolgálatot. Ehhez szükségünk van iskoláinkra, templomainkra, kultúránkra- szükségünk van „fenyő- emberekre”, szükségünk van Bokor Tiborokra.
Keresztély Irma
főtanfelügyelő
